Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:A házasság felbontása

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2019. június 20.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A házasság megszűntetése bírósági eljárás útján, házassági bontóper keretében történik.

Cikk:

Házasság felbontásának szempontjai

Mit vizsgál a bíróság a házassági bontóperben?
A közös kiskorú gyermek érdekei
Megegyezésen alapuló bontás
Befolyásmentesség és akarategyezőség
Megegyezés járulékos kérdésekben
Az egyezség
Közvetítői eljárás
Tényállásos bontás
A házasság felbontásának okai

Mit vizsgál a bíróság a házassági bontóperben?

A házasság felbontására irányuló eljárás során a bíróság azt vizsgálja, hogy az érintett házaspár házasélete teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e, ezen túlmenően pedig - amennyiben a házasságból közös kiskorú gyermek született - úgy az ő érdekét is figyelembe kell vennie. §

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) szellemével összhangban a bíróságnak nem azt kell vizsgálnia, hogy a házasság megromlásában melyik házastárs a vétkes, hanem arról kell meggyőződnie a házasság felbontásának kimondását megelőzően, hogy a házasság véglegesen megromlott, és az a továbbiakban fenn nem tartható.

A bíróság azonban egyben békítő tevékenységet is végez, amely eszköze lehet a házasság megmentésének. § A bíróság békítő tevékenységét tágabban kell értelmezni, és alatta nem csak a házasság megmentésére, hanem a minél kisebb megrázkódtatással történő megszüntetésére (a házastársak megegyezésének elősegítésére) irányuló kísérletet is érteni kell.

A közös kiskorú gyermek érdekei

Amennyiben a házasságból közös kiskorú gyermek is származik, úgy a bíróság nem hagyhatja figyelmen kívül a kiskorú gyermek érdekeit sem. Az esetek többségében egy kiskorú gyermeknek éppen az lenne az érdeke, hogy a szülők továbbra is együtt maradjanak, és közösen neveljék, ugyanakkor, ha a házasság már tarthatatlanná válik, és a felmerült problémákat a szülők nem képesek rendezni, úgy pusztán az a tény, hogy a házasságból közös kiskorú gyermek származik, még nem lehet az akadálya a házasság felbontásának.

A válás megrázkódtatás egy gyermek számára, ezért törekedni kell arra, hogy a lehető legkíméletesebb és leggyorsabb módon menjen végbe, és ha nem is ideális, de olyan helyzetet eredményezzen, amely a gyermek számára is elfogadható. Ha a bíróságnak nem sikerül a házastársakat kibékítenie, és azt állapítja meg, hogy a házasság fenntartására nincs lehetőség, mert az végérvényesen és helyrehozhatatlanul megromlott, úgy a gyermek érdekeit a bíróság akkor tartja szem előtt, ha a járulékos kérdésekben minél gyorsabban - de a gyermek érdekeit továbbra sem feledve - jár el.

Megegyezésen alapuló bontás

Megegyezésen alapuló bontás esetén a házastársak által a bíróság felé kinyilvánított, a házasság felbontását célzó közös akarata akkor utal a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlására, ha az végleges elhatározáson alapul, befolyásmentes és egyező.

Véglegesnek tekinthető az elhatározás, ha a házastársak a járulékos kérdésekben (a közös gyermek tekintetében a szülői felügyelet gyakorlása, a gyermek tartása, a különélő szülő és gyermek közötti kapcsolattartás, - ez iránti igény esetén - házastársi tartás, a házastársi közös lakás használata kérdésében) megegyeztek, és egyezségüket a bíróság is jóváhagyta. §

Befolyásmentesség és akarategyezőség

A végleges elhatározás mellett a befolyásmentesség vizsgálata és megítélése is feladata a bíróságnak. Az erre irányuló vizsgálat során az elsődleges bizonyítási eszközt a bíróság számára a felek személyes meghallgatása jelentheti, de sok esetben befolyásmentességet állapít meg a bíróság akkor, ha a per során ennek ellenkezőjét nem észleli.

A házastársak akarategyezőségére a törvény nem ír elő alakszerűséget (BH 1985/63.). A házasfeleknek az egyező akaratnyilvánításukat nem feltétlenül a keresetlevélben kell előterjeszteniük, hanem megtehetik ezt az eljárás során bármikor. Tehát függetlenül attól, hogy az eljárást csak az egyik házastárs kezdeményezte (tényállásos bontás), a felek később dönthetnek úgy, hogy áttérnek a megegyezésen alapuló bontásra.

(Ha valamely ügy sajátossága miatt nincs mód arra, hogy valamennyi járulékos kérdést bírói végzéssel jóváhagyott egyezséggel rendezzenek a házastársak, megegyezésen alapuló bontás nem, csak a tényállásos bontás lehetséges. Ilyen esetben a bíróság az egyezség jóváhagyásának a megtagadása után a vonatkozó pertárgyban is ítélettel dönt.)

Megegyezés járulékos kérdésekben

A közös megegyezésen alapuló bontásra irányuló kérelemben a házastársaknak meg kell jelölniük azt is, hogy a konkrét esetben - a törvényi rendelkezésekhez képest - mire terjedhet ki az egyezségkötési kötelezettségük (van-e közös gyermekük, lakásuk stb.), továbbá csatolniuk kell a vonatkozó igazoló okiratokat is.

Az egyezség

A házastársak bíróság által jóváhagyott egyezségének a bírói ítélettel azonos hatálya van, vagyis ennek megfelelően szükség esetén jogi eszközökkel kikényszeríthetőnek, illetőleg önkéntes teljesítéskor is a végrehajtásra egyértelműen alkalmasnak kell lennie. Az eljáró bíróság csak és kizárólag határozott, konkrét, egyértelmű és végrehajtható egyezséget hagyhat jóvá, olyat, amelyben a kötelezettség teljesítésének a határideje pontosan meghatározott, és amely nem tartalmaz bizonytalan, teljesíthetetlen feltételeket (BH 1992/252.; BH 1983/120.; BH 1992/178.).

Ezen túlmenően az egyezség jóváhagyásánál a kiskorú gyermek(ek) érdekét különös gonddal kell vizsgálni (BH 1989/18.; BH 1992/586.). Ha a szülők nyilatkozata e tekintetben eltérő vagy kétséges, úgy - a 14. életévét betöltött gyermek - közvetlenül, vagy szakértő útján - akár meg is hallgatható.

Közvetítői eljárás

A házastársak akár a bontóper megindítása előtt, akár a bontóper folyamán annak érdekében, hogy a házasság felbontásával összefüggő vitás kérdésekben megegyezésre jussanak, közvetítői eljárást vehetnek igénybe. A közvetítői eljárást a házastársak saját elhatározásukból, de a bíróság kezdeményezésére is igénybe vehetik. Amennyiben ily módon megállapodás jön létre köztük, azt perbeli egyezségbe foglalhatják. §

Tényállásos bontás

Tényállásos bontás esetén a bíróságnak a házasélet megromlásához vezető folyamat egészét fel kell tárnia annak megállapítása érdekében, hogy a házasság teljesen és helyrehozhatatlanul megromlott-e. Ehhez a bíróság elsősorban az érintett házastársakat hallgatja meg §, de ezen túlmenően akár hivatalból is folytathat le bizonyítást (pl. tanúmeghallgatás).

Az alperes házastárs távolmaradása nem lehet akadálya sem a bizonyításnak, sem pedig a házasság felbontásának, szemben a megegyezésen alapuló bontással, ahol a felek személyes megjelenése és meghallgatása nélkül a bontás kizárt (BH 1983/120.). Miután a Ptk. vonatkozó rendelkezése értelmében bármelyik házastárs kérheti a házasság felbontását, így a gyakorlatban az az eset is előfordulhat, hogy a felperes a házasság megromlásáért elsősorban, vagy kizárólag felelős házastárs, és a bíróság a házasság megromlásában vétlen - alperes - házastárs passzív magatartása, vagy esetleges ellenzése dacára is felbontja a házasságot (természetesen kizárólag akkor, ha annak feltételei - a házasélet teljes és helyrehozhatatlan megromlása - megvalósultak).

A teljes körű bizonyítás alapján folyó tényállásos bontópereknek egyik típusa az, amikor csak a házastársak valamelyikének egyoldalú kérelmére és a másik fél ellenzése mellett folyik az eljárás, míg a másik típusnál ugyan mindkét házastárs egyetért a házasság felbontásával, de a megegyezéses bontás feltételei valamilyen okból mégis hiányoznak (pl. a járulékos kérdésekben nem jutnak egyezségre).

A házasság felbontásának okai

Bontó ok lehet például

  1. a házasság megromlását előidéző, a házastársi kötelességet sértő és kifogásolható magatartás,
  2. durván kötelességsértő, az általános társadalmi erkölcsi normák szerint súlyos megítélés alá eső magatartás, illetve
  3. a különélés.

A tartós különélés általában a házasság teljes és helyrehozhatatlan megromlásának a jele, függetlenül attól, hogy azt mi (milyen okok és körülmények) váltotta ki. A bíróságnak viszont vizsgálnia kell többek között a különélés időtartamát, valamint az egyéb körülményeket (a ténylegesen kialakult helyzetet, a feleknek a különélés alatt tanúsított magatartását, esetleges békülési kísérletét, az új életre történt berendezkedést stb.) is. §

Igaz, hogy a bíróság a bontóper során elsősorban nem azt vizsgálja, hogy a házasság megromlása kinek a hibájából következett be, ugyanakkor a családjogilag felróható, kötelességsértő magatartásoknak mégis jelentősége lehet a bontóperekhez kapcsolt egyéb pertárgyakban (járulékos kérdésekben) való döntés meghozatalakor (pl. gyermekelhelyezés, lakáshasználat stb.).