Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Hagyományrendelés

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2014. március 20.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A hagyományrendelés, különös jogutódlás. Jogosultja a hagyományos, aki a hagyatékban meglévő valamely vagyontárgy tulajdonosa lesz, anélkül, hogy a hagyatéki terhek viselésében osztoznia kellene. Szó esik még a hagyományrendelés fajtáiról is.

Cikk:

Válasszon ügyleírást:

Hagyományrendelés

Dologi hagyomány
Kötelmi hagyomány
Előhagyomány
Alhagyomány
Utóhagyomány rendelése
A hagyományosok kielégítése
A hagyomány visszautasítása
A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért
Az alhagyományban részesült helytállása

Az öröklés során az örökhagyó egész hagyatékát vagy annak meghatározott hányadát úgy juttatja az örökösének, hogy azzal a jogok mellett a kötelezettségek is átszállnak az örökösre. Öröklésnek minősül az is, amikor valaki a hagyaték értékének jelentős részét kitevő vagyontárgyat, illetve vagyontárgyakat kap, és az örökhagyó feltehető akarata szerint az e juttatásban részesítettnek a hagyatéki terhek viselésében is osztoznia kell. Azokban az esetekben pedig, amikor a végakarat a hagyatékban meglevő valamely vagyontárgy közvetlenül meghatározott személy részére juttatásáról rendelkezik, és az adományozás nem minősül öröklésnek (tehát a hagyatéki terhek viselésében nem osztozik az, akinek a javára az örökhagyó rendelkezik), hagyományról beszélünk. Hagyományrendelés az is, ha az örökhagyó örökösét arra kötelezi, hogy meghatározott jogosultnak, a hagyományosnak vagyoni szolgáltatást teljesítsen. Hagyományrendelésre csak végrendeletben kerülhet sor. Az érvényes hagyományrendelésnek tehát az a feltétele, hogy az örökhagyónak megállapítható legyen az a szándéka, hogy halála esetére a megjelölt személyé legyen a megjelölt vagyontárgy tulajdonjoga (dologi hagyomány), vagy hogy az örököse meghatározott vagyoni szolgáltatást nyújtson a megjelölt személynek (kötelmi hagyomány) §.

A hagyomány a hagyatéki terhek kielégítésére megállapított sorban, a meghagyással együtt az utolsó helyen áll, így kielégítésére csak akkor kerülhet sor, ha minden egyéb hagyatéki terhet - például az örökhagyó tartozásait, a kötelesrészi kötelezettségeket - már kiegyenlítették (ez következik abból a szabályból is, mely szerint a kötelesrész alapjának meghatározásakor a hagyaték tiszta értékében a hagyomány és a meghagyás nem teherként jelenik meg §), §

Dologi hagyomány

Dologi hagyományrendelésről abban az esetben van szó, ha az örökhagyó a hagyatékban meglévő egy vagy több vagyontárgyat közvetlenül juttatja a végrendeletében meghatározott személynek, a hagyományosnak. § A dologi hagyomány tárgya csak olyan pontosan meghatározott ingó vagy ingatlan vagyontárgy lehet, ami az öröklés megnyíltakor a hagyatékban megtalálható. A dologi hagyomány jellegzetessége, hogy a hagyatékban meglévő vagyontárgy az örökhagyótól közvetlenül kerül a hagyományoshoz, így a dologi hagyományos a juttatott vagyontárgy tulajdonjogát a hagyomány megnyíltakor a törvény erejénél fogva szerzi meg, tehát nincs szükség annak elfogadására vagy egyéb jogcselekményre §.

Kötelmi hagyomány

Ha az örökhagyó arra kötelezi örökösét, hogy a végrendeletben megjelölt személynek (hagyományosnak) meghatározott vagyoni szolgáltatást teljesítsen, kötelmi hagyományrendelésről van szó §. A kötelmi hagyományos az öröklés megnyíltakor a törvény erejénél fogva nem szerzi meg a hagyományt, hanem csupán annak követelésére szerez jogot. Mivel a kötelmi hagyomány jogosultja az örököstől követelheti a szolgáltatást, a dologi hagyományhoz képest ebben az esetben nem közvetlen juttatásról van szó. A kötelmi hagyomány tárgya csak vagyoni szolgáltatás lehet, így például valamely, a hagyatékban lévő vagyontárgy átengedése; meghatározott pénzösszeg juttatása; de lehet tartozás elengedése is. Nem lehet viszont tárgya az, amire érvényesen nem lehet szerződést kötni (pl. lehetetlen szolgáltatás).

Előhagyomány

Azt a hagyományt, amit az örökhagyó az örökösök javára rendel, előhagyománynak nevezzük. A gyakorlatban ez akkor fordul elő, amikor az örökhagyónak több örököse is van, és a végrendeletében arról rendelkezik, hogy a hagyatékban meglévő meghatározott vagyontárgyak melyik örökösé legyenek (dologi előhagyomány). Kötelmi előhagyomány csak több örökös esetében lehetséges, mert ilyenkor az örökhagyó arra kötelezi a kijelölt örökösét, hogy a meghatározott örököstársa javára teljesítsen vagyoni szolgáltatást §.

Alhagyomány

Az örökhagyó a hagyományost is terhelheti hagyománnyal, ilyenkor alhagyományról beszélünk. Alhagyománynak minősül például, ha az örökhagyó a végrendeletben meghatározott vagyontárgyat juttat a hagyományosnak, egyúttal kötelezve őt, hogy meghatározott pénzösszeget juttasson más személynek (alhagyományosnak). Ilyenkor az alhagyományos nem az örököstől, hanem a hagyományostól követelheti a teljesítést. Az alhagyomány csak kötelmi hagyomány lehet. Ha kétséges, hogy az örökösnek vagy a hagyományosnak kell-e a juttatást teljesíteni, akkor az örököst terheli a hagyomány teljesítése §.

Utóhagyomány rendelése

Az örökhagyó olyan végrendeleti intézkedése, amely szerint a hagyományban valamely eseménytől vagy időponttól az addigi jogosultat más váltja fel, érvényes.

Ha az örökhagyó eltérően nem rendelkezik, utóhagyományos nevezése az előhagyományos visszterhes rendelkezési jogát és a szokásos mértékű ajándéknál nem nagyobb értékre vonatkozó ingyenes adományozási jogát nem érinti. §

A hagyományosok kielégítése

A hagyományosok kielégítésére csak minden más hagyatéki teher teljesítését követően kerülhet sor. § Ha több hagyományos esetében az összes hagyomány kielégítésére nincs lehetőség, a kielégítéseket a követelések arányában kell teljesíteni. Az örökös a hagyományért elsősorban a hagyaték tárgyaival és annak hasznaival felel a hagyományosnak. Egyéb vagyonával - az öröksége erejéig - akkor felel, ha a követelés érvényesítésekor a hagyaték tárgyai vagy hasznai már nincsenek a birtokában. Az örökös birtokába nem került vagyontárgyakkal, a nem érvényesíthető követelésekkel és egyéb jogokkal, illetve az átvett vagyontárgyak meg nem levő hasznaival csak akkor felel, ha az örökös ezektől neki felróható okból esett el. §

A házastárs a haszonélvezetével terhelt vagyonból tűrni köteles a hitelezők követeléseinek kielégítését, a hagyományon és a meghagyáson alapuló követelések kivételével. §

A hagyomány visszautasítása

A hagyományost megilleti az a jog, hogy a hagyomány megnyílta után visszautasítsa azt. A hagyomány visszautasításakor, ha helyettes hagyományosról nem rendelkezett az örökhagyó, a hagyományt más nem szerzi meg, hiszen annak rendeltetéséből az is kitűnik, hogy mindig meghatározott személy részére szánják. A hagyomány visszautasításakor a dologi hagyomány az örökség részévé válik, a kötelmi hagyomány esetében pedig az örökös mentesül a teljesítési kötelezettség alól. A hagyományos megteheti, hogy az öröklés megnyílta után a visszautasítás jogáról kifejezetten vagy hallgatólag lemond, de ez azzal is jár, hogy a hagyományt a későbbiekben már nem utasíthatja vissza. §

A hagyományos felelőssége a hagyatéki tartozásokért

A hagyományos a hagyatéki tartozásokért csak akkor felel, ha az örökös a kielégítési sorrendet megsértette. Ez a felelősség azonban mindig másodlagos, hiszen a hitelező csak akkor követelheti a teljesítést a hagyományostól, ha az örökössel szemben már megpróbálta a követelését érvényesíteni, de az nem járt eredménnyel. A hagyományos felelősségére a jogalap nélküli gazdagodás szabályai az irányadóak, így a hagyományos csak a hagyománya értékéig felel a hagyatéki hitelezőnek, további saját vagyonával nem. Nem áll fenn a hagyományos felelőssége, ha akkor, amikor a hitelező érvényesíteni kívánja a követelését, a hagyomány már nincs a tulajdonában, és a helytállás kötelezettségével sem kellett számolnia. Ha azonban tudott arról, hogy a kielégítési sorrend megsértésével jutott hozzá a hagyományhoz, vagy ha ő maga rosszhiszeműen (például az örököst megtévesztve) járt el, a felelőssége fennáll akkor is, ha a hagyománytól időközben elesett §.

Az alhagyományban részesült helytállása

Alhagyomány esetében a hagyományost a hagyomány kiadása terheli, így a hagyományos felelőssége - hasonlóan az örököshöz - elsődleges és közvetlen. A felelősség mértéke azonban itt is csak a hagyomány értékéig terjedhet. Ebből az is következik, hogy a hagyományost nem lehet a hagyomány értékét meghaladó alhagyománnyal terhelni és az alhagyományt is csak annyiban köteles teljesíteni, amennyiben ez a saját hagyományából lehetséges §. A hagyományos csak akkor köteles az alhagyományt teljesíteni, ha a saját hagyományához már hozzájutott. Amennyiben a hagyományost több alhagyomány terheli, de a hagyományából nem tudná az összes alhagyományt teljesíteni, akkor az alhagyományokat az alhagyományok értékeit figyelembe véve arányosan kell kielégítenie.