Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:A munkavállaló szabadsága

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2016. február 25.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A munkavégzés során elengedhetetlen olyan hosszabb szabadidő biztosítása, amelyre minden munkaviszonyban álló munkavállalónak alanyi joga van. Ilyen szabadidő a rendes szabadság-alapszabadság és a bizonyos esetekben járó pótszabadság. Itt tárgyaljuk a szabadság kiadásának és pénzbeli megváltásának szabályait is. Szó lesz továbbá a rendkívüli és a fizetés nélküli szabadságról is.

Cikk:

Rendes szabadság, alapszabadság

Eltérések a részmunkaidő, másodállás, mellékfoglalkozás esetén
Alapszabadság, pótszabadság

Az új Munka törvénykönyve újraszabályozta a szabadság rendszerét, az új szabályok 2013. január 1-jén léptek hatályba. A változások lényege:

2013-tól a munkavállalót életkora alapján pótszabadság illeti meg és nem az alapszabadsága mértéke nő (az alap-és pótszabadság együttes tartama megegyezik a korábbi szabályok szerint járó szabadsággal).

A korábbi szabályoktól eltérően 2013-tól a szabadságra való jogosultság szempontjából figyelmen kívül kell hagyni a keresőképtelenség évenként 30 napot meghaladó tartamát. Ez azt jelenti, hogy a keresőképtelenségek tartamát a naptári évben össze kell számítani, és ha ezek együttes összege meghaladja a 30 napot, a 30 nap fölötti részre szabadság nem jár.

A szabályozás értelmében a munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll. Ebből következően a szabadság jogalapja a munkajogviszony alapján a tényleges munkában töltött idő. A szabadság kiadása szempontjából munkában töltött időnek minősül

  1. a munkaidő-beosztás alapján történő munkavégzési kötelezettség alóli mentesülés,
  2. a szabadság,
  3. a szülési szabadság,
  4. a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadság (Mt. 128. §) első hat hónapjának,
  5. a keresőképtelenség,
  6. a tényleges önkéntes tartalékos katonai szolgálatteljesítés három hónapot meg nem haladó,
  7. a munkavégzés alóli mentesülés meghatározott eseteinek tartama. §

A munkavégzés alóli mentesülés esetei közül az alábbiak tartama számít munkában töltött időnek:

  1. a jogszabály szerinti, az emberi reprodukciós eljárással összefüggő, egészségügyi intézményben történő kezelés, valamint
  2. a kötelező orvosi vizsgálat tartama, továbbá
  3. a véradáshoz szükséges, legalább négy óra időtartam,
  4. a szoptató anya a szoptatás első hat hónapjában naponta kétszer egy, ikergyermekek esetén kétszer két óra, a kilencedik hónap végéig naponta egy, ikergyermekek esetén naponta két óra,
  5. hozzátartozó halálakor két munkanap,
  6. általános iskolai tanulmányok folytatása, továbbá a felek megállapodása szerinti képzés, továbbképzés esetén, a képzésben való részvételhez szükséges idő,
  7. önkéntes vagy létesítményi tűzoltói szolgálat ellátása tartama,
  8. bíróság vagy hatóság felhívására, vagy az eljárásban való személyes részvételhez szükséges időtartam,
  9. a különös méltánylást érdemlő személyi, családi vagy elháríthatatlan ok miatt indokolt távollét tartama, továbbá
  10. munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott tartam. §

Eltérések a részmunkaidő, másodállás, mellékfoglalkozás esetén

A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának állásfoglalása szerint a szabadságra való jogosultság szempontjából az egyes munkavállalók között nincs különbség aszerint, hogy az illető munkavállaló naponta hány órát dolgozik. Ebből következően a részmunkaidőben foglalkoztatott dolgozót is ugyanannyi szabadság illeti meg, mint a napi nyolc órát dolgozó munkatársát. Eltérés mutatkozik azonban közöttük abban, hogy egy-egy szabadságon töltött napra eltérő összegű munkabért kapnak: a napi nyolc órában dolgozó a teljes napi járandóságát, míg a 4-5-6 órában dolgozó részmunkaidős csak 4-5-6 órai bért (MK 19.).

A szabadsággal kapcsolatos speciális szabályok között megemlítendő még, hogy a munkavállalót nemcsak a főállása, hanem a további munkaviszonyai (másodállás, mellékfoglalkozás) után is megilleti a szabadság (MK 18.). Ennek mértékét azonban minden munkaviszonyban különállóan kell elbírálni. Mindez annyit jelent, hogy ha a munkavállalót az egyes munkaviszonyokban eltérő mértékű szabadság illeti meg, a munkavállaló köteles a munkakörét ellátni abban a munkaviszonyában, amelyben szabadságra már nem jogosult, akkor is, ha a másik munkaviszonyában még szabadságát tölti.

Alapszabadság, pótszabadság

Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. A munkavállalónak életkora alapján, a gyermeknevelésre tekintettel, valamint az egészségkárosító kockázatok közti foglalkoztatása miatt vagy a már bekövetkezett egészségkárosodására tekintettel pótszabadság jár. §

A pótszabadság mértéke fiatal munkavállalónál 5 munkanap.

A munkavállaló életkora alapján a huszonötödik életévtől 1-től 10 munkanap pótszabadság jár, a 45. életévtől jár a 10 munkanap.

Gyermeknevelésre legalább kettő legfeljebb 7 munkanap pótszabadság jár a gyermeke számától függően. Fogyatékos gyermek esetében a pótszabadság mértéke gyermekenként 2 munkanappal nő.

Föld alatt állandó jelleggel vagy az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen dolgozó munkavállalónak öt munkanap pótszabadság jár.

Ötven százalékos mértékű egészségkárosodás bekövetkezése esetén öt munkanap pótszabadság illeti meg a munkavállalót.

A különböző jogcímeken járó pótszabadságokat korlátozás nélkül össze kell számítani.

median