Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Büntethetőséget kizáró okok

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2019. október 7.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A Büntető törvénykönyv - hasonlóan más országokhoz - kizárja a gyermekkorú személyek büntethetőségét. A kóros elmeállapot kategóriái orvosi fogalmak, akkor zárják ki az elkövető felelősségét, ha képtelenné teszi az elkövetőt a cselekmény következményeinek a felismerésére vagy a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására. A kényszer és a fenyegetés kívülről jövő olyan körülmény, melynek hatására az elkövető akarati képessége hiányzik. Pontosan fel tudja mérni cselekménye következményeit, e külső ok miatt azonban nem képes e felismerésnek megfelelően cselekedni. A tévedés fajtái után a jogos védelem, a végszükség fogalmát és a magánindítvány hiányát taglaljuk.

Cikk:

Gyermekkor

A gyermekkor számítása
A közvetett tettesség

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) kizárja a gyermekkorú személyek büntethetőségét. § A törvény főszabályként a gyermekkor felső határát a cselekmény elkövetésekor betöltött tizennegyedik életévben határozza meg. E főszabály azon a vélelmen alapul, hogy a tizennegyedik életév betöltésével válik a gyermekek nagyobb része olyan fokban éretté, hogy képes legyen felmérni tettei következményeit. A törvény alapján tehát a gyermekkorú személyek esetében hiányzik a vétőképesség, amely ahhoz szükséges, hogy a büntetőjogi felelősséget meg lehessen állapítani.

A Btk. 2013. július 1-jétől e főszabály alóli kivételként lehetővé teszi, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött gyermekkorú elkövetőt is felelősségre lehessen vonni abban az esetben, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A jogalkotó ugyanis szükségesnek tartotta, hogy reagáljon az elmúlt időszakban mind a más országokban, mind a hazánkban tapasztalható tendenciára, amely szerint nőtt a gyermekkorúak által elkövetett büntetendő cselekmények száma, s ezek jellege is megváltozott, egyre gyakoribbá váltak az erőszakos cselekmények a körükben. Ez vezetett a büntethetőség alsó életkori határának tizennégy évről tizenkettő évre történő részleges leszállításához. A Btk.-hoz fűzött indokolás szerint az utóbbi időben a gyermekek biológiai fejlődése felgyorsult, a gyermekek korábban "érnek", az információs forradalom következtében a kiskorúakat már tizennegyedik életévüket megelőző életszakaszukban elérik a társadalom olyan különféle hatásai, amelyektől a korábbi időkben még védve voltak.

A betöltött tizenkettedik életévet követően a következő bűncselekmények elkövetése esetén van lehetőség a büntetőjogi felelősségre vonásra:

  1. az emberölés és minősített esetei §,
  2. az erős felindulásban elkövetett emberölés §,
  3. a testi sértés legsúlyosabb eseteiben (azaz, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz) §,
  4. a terrorcselekmény esetén §,
  5. a rablás valamennyi elkövetési magatartása és minősített esete (kivéve tehát a rablás előkészületét) §, továbbá
  6. a kifosztás minősített eseteiben (tehát az alapeset elkövetésekor nem vonható felelősségre az elkövető) §.

Hangsúlyozni kell, hogy önmagában a tizenkettedik életév betöltése még nem elegendő, az új Btk. azt a további feltételt támasztja, hogy az ilyen korú elkövető is csak akkor büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A gyermekkor számítása

Büntetőjogi szempontból az elkövető a 14. születésnapján még gyermekkorúnak minősül, büntethetősége a születésnapot követő napon nulla órakor kezdődik. Előfordul - különösen eredmény-bűncselekményeknél -, hogy az elkövetési magatartást az elkövető részben gyermekkorban, részben már fiatalkorban § fejti ki, vagy bár a magatartást gyermekként valósította meg, az eredmény beállta már 14. életévének betöltése utánra esik. Miután a 14. életév alatti személyek főszabály szerint nem büntethetők, ezért eredmény-bűncselekmény esetén semmiképpen sem felelnek, míg elhúzódó elkövetés esetén - ha a már fiatalkorúként megvalósított részcselekmények önmagukban ráilleszthetők valamely bűncselekmény törvényi tényállására - azért már büntethetőek mint fiatalkorúak.

Abban az esetben azonban, ha a 12. életévét betöltött gyermekkorú - a 12. születésnapját követő nap 0. órája után - a törvényben meghatározott bűncselekmények valamelyikét követi el, és megállapítható, hogy az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással, a fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok szerint felelősségre vonható lesz.

Az a tény, hogy a fentiek szerint gyermekkorú személy büntetőeljárás alanyává nem válhat, nem jelenti, hogy tényállásszerű magatartásához semmilyen más jogkövetkezmény sem társul, ezek azonban már nem a büntetőjog, hanem a gyermekvédelem keretében alkalmazható intézkedések lehetnek. A gyermekek védelméről és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény lehetőséget biztosít a gyermekvédelmi gondoskodás keretébe tartozó alábbi hatósági intézkedésekre:

  1. a hátrányos és halmozottan hátrányos helyzet fennállásának megállapítása,
  2. a védelembe vétel,
  3. a családbafogadás,
  4. az ideiglenes hatályú elhelyezés,
  5. a nevelésbe vétel,
  6. a nevelési felügyelet elrendelése,
  7. az utógondozás elrendelése,
  8. az utógondozói ellátás elrendelése,
  9. a megelőző pártfogás elrendelése. §

A közvetett tettesség

A gyakorlatban nem ritka, hogy fiatalkorú vagy felnőtt elkövetők gyermekekkel hajtatják végre a bűncselekményt. Ilyenkor a fiatalkorúak és a felnőttek felelősségre vonása a közvetett tettesség szabályai szerint történik. A közvetett tettesség azt a tettesi magatartást takarja, amikor valaki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető, illetve tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg. §

Az elkövetők életkora nem minden vonatkozásban bír jelentőséggel. A csoportos elkövetés - mint súlyosabban minősülő körülmény - abban az esetben is megállapítható, ha a csoport valamelyik tagja gyermekkorú. § Hasonló szabályok irányadók bűnszövetség esetén is. § Ugyancsak megáll az életkorára tekintettel már büntethető személy felelőssége a szexuális erőszak minősített esete vonatkozásában akkor is, ha a sértettel azonos alkalommal, egymás tevékenységéről tudva szexuális erőszakot elkövető másik személy gyermekkorú. §

Megjegyzendő, hogy egyebekben az életkort a törvény szűk körben értékeli. Fiatalkorúak esetén speciális büntetőjogi szabályokat kell alkalmazni §, továbbá kiemelhető, hogy életfogytig tartó szabadságvesztés csak az elkövetéskor 20. életévét már betöltött személlyel szemben szabható ki. § Az elkövető idős vagy agg korát azonban maga a Btk. nem értékeli, illetve méltányolja, ez azonban a büntetéskiszabás során nagy valószínűséggel enyhítő körülmény lesz. Az idősebb korban lévő személyeket ugyanis arányaiban gyakrabban jellemezhetik bizonyos szellemi problémák - így például a szellemi leépülés vagy a szenilitás -, ez azonban önmagában nem bír büntetőjogi relevanciával. Ha az időskori állapot érinti az elkövető beszámítási képességét, akkor már a kóros elmeállapotra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. §