Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Büntethetőséget kizáró okok

Létrehozva: 2010. január 16.
Módosítás: 2017. február 22.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A Büntető törvénykönyv - hasonlóan más országokhoz - kizárja a gyermekkorú személyek büntethetőségét. A kóros elmeállapot kategóriái orvosi fogalmak, akkor zárják ki az elkövető felelősségét, ha képtelenné teszi az elkövetőt a cselekmény következményeinek a felismerésére vagy a felismerésnek megfelelő magatartás tanúsítására. A kényszer és a fenyegetés kívülről jövő olyan körülmény, melynek hatására az elkövető akarati képessége hiányzik. Pontosan fel tudja mérni cselekménye következményeit, e külső ok miatt azonban nem képes e felismerésnek megfelelően cselekedni. A tévedés fajtái után a jogos védelem, a végszükség fogalmát és a magánindítvány hiányát taglaljuk.

Cikk:

Magánindítvány vagy feljelentés hiánya

Csoportosítás
A magánindítvány előterjesztése
A magánindítvány előterjesztője
Időbeli korlátok
Ismeretlen tettes elleni feljelentés
A feljelentés hiánya

Az állami büntetőhatalom elvéből, illetve a büntetőjog és a büntető-eljárásjog számos alapelvéből az következik, hogy bűncselekmények elkövetése esetén az államot illeti az a jog, hogy a büntetőeljárást hivatalból megindítsa és a vádat képviselje. Néhány esetben azonban a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) - különféle indokok alapján - ezt a lehetőséget újra visszahelyezi az állampolgár - esetünkben alapvetően a sértett §, § - kezébe. Erre szolgál a magánindítvány jogintézménye, amely az előterjesztésére feljogosított személy olyan nyilatkozata, amelyben kifejezésre juttatja az elkövető felelősségre vonására és megbüntetésére vonatkozó akaratát. A Btk. mint a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályát határozza meg a magánindítványt §, ennek elsősorban dogmatikai jelentősége van.

Csoportosítás

Az e körbe tartozó cselekmények három okcsoportot testesítenek meg. Az egyik körbe azok a viszonylag csekély súlyú magatartások tartoznak, melyekkel kapcsolatosan a jogalkotó úgy véli: csak a sértett tudja azt eldönteni, hogy történt-e olyan szintű érdeksérelem, mely szükségessé teszi az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását.

Ide tartoznak a következő bűncselekmények:

  1. a könnyű testi sértés vétsége, §
  2. az egészségügyi önrendelkezési jog megsértése, §
  3. a magánlaksértés, §
  4. a zaklatás, §
  5. a magántitok megsértése, §
  6. a levéltitok megsértése, §
  7. a kiszolgáltatott személy megalázása, §
  8. a rágalmazás, §
  9. a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel készítése, §
  10. a becsület csorbítására alkalmas hamis hang- vagy képfelvétel nyilvánosságra hozatala, §
  11. a becsületsértés, kivéve, ha rendvédelmi szerv tagja ellen követik el, §
  12. a kegyeletsértés, §, §
  13. a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértése §, illetve
  14. az iparjogvédelmi jogok megsértése § bizonyos feltételek esetén. §

A másik csoportba tartozó cselekményeknél a legfontosabb szempont az, hogy a sértettnek magának kell eldöntenie: vállalja-e az eljárással együtt járó nehézségeket, azt, hogy a számára sokszor tragédiaként megélt eseményeket többször kell ismeretleneknek elmondania, szembesülnie kell az elkövetővel, nem beszélve azokról a negatív következményekről, amelyek még a sértettet is sújthatják, amikor egy adott partneri kapcsolatban, kisközösségben a cselekmény kiderül.

E körbe tartoznak:

  1. a kapcsolati erőszak alapesete, §
  2. a szexuális erőszaknak az az alapesete, amelynél a szexuális kényszerítést erőszakkal, illetve az élet vagy a testi épség elleni közvetlen fenyegetéssel követik el, §
  3. a szexuális kényszerítés alapesete, §
  4. a szeméremsértésnek az az esete, amikor a szeméremsértő magatartás a sértett emberi méltóságát sérti. §

Azaz ha a szexuális erőszakot például a másik védekezésre vagy akaratnyilvánításra képtelen állapotának felhasználásával követik el, vagy egymás tevékenységéről tudva, azonos alkalommal, többen követik el, vagy ha az elkövető a hozzátartozója, vagy nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére követi el, a cselekmény már hivatalból üldözendő. § Ezekben az esetekben olyan fokú a magatartás társadalomra veszélyessége és súlya, hogy az államnak gyakorolnia kell büntetőhatalmi kötelezettségeit.

Az utolsó csoportba tartozó cselekményeknél a jogalkotó az elkövető és a sértett speciális hozzátartozói viszonyát értékeli. § Ilyenkor megadja a sértettnek a jogot, hogy a cselekményt "családon belül", más eszközöket, konfliktuskezelési technikákat alkalmazva rendezzék. Egyben arra is módot ad, hogy a sértett mentesülhessen a cselekmény kitudódását követő negatív értékítélettől. Ide tartozik a lopás §, a rongálás §, a sikkasztás §, a csalás §, az információs rendszer felhasználásával elkövetett csalás §, a hűtlen kezelés §, a jogtalan elsajátítás §, az orgazdaság § és a jármű önkényes elvétele §, amennyiben az elkövető a sértett hozzátartozója. § Nem kell azonban magánindítvány az elkövető büntetőjogi felelősségének a megállapításához, ha az elkövető egyben a sértett gyámja vagy gondnoka.

A magánindítvány előterjesztése

A fenti esetekben, ha a sértett mégis úgy gondolja, hogy szükség van a formális büntetőeljárásra, magánindítványt terjeszt elő. A magánindítvány a sértettnek a büntetőeljárás lefolytatása, illetve - lehetőség szerint - az elkövető megbüntetése iránti, formai elemekhez nem kötött nyilatkozata. Azaz a magánindítvány előterjesztésére jogosultnak minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, magánindítványnak kell tekinteni. § Az sem feltétel, hogy a sértett - illetve a magánindítvány előterjesztésére jogosult - pontosan megnevezze az adott cselekmény jogi minősítését, elegendő, ha akaratnyilatkozata mellett az e csoportba tartozó valamelyik törvényi tényállás - akár egészében, akár elemeiben - feljelentésében megtalálható.

A magánindítvány hiánya esetén maga a bűncselekmény létrejön, az elkövető büntethető lenne, mégsem indulhat meg - vagy nem folytatható - a büntetőeljárás, a magánindítvány hiánya tehát megakadályozza az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását. § Magánindítvány hiányában a már megindult eljárást meg kell szüntetni. §, §

A magánindítvány előterjesztője

A magánindítványt - lényegi elemei folytán - alapvetően a sértett jogosult előterjeszteni. Sértettnek minősül mindenki, akinek jogát vagy jogos érdekét a bűncselekmény sérti vagy veszélyezteti. § Vannak azonban olyan kivételes esetek, amikor a sértettől nem - vagy nem teljes mértékben - várható el, hogy saját érdekeit védeni tudja. A magánindítványt a korlátozottan cselekvőképes kiskorú sértett önállóan is előterjesztheti, és erre törvényes képviselője is jogosult. Ha a sértett a személyes ügyei vitelében vagy a bírósághoz, hatósághoz fordulás joga tekintetében cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, a magánindítvány előterjesztéséhez a törvényes képviselő hozzájárulása szükséges. Ezekben az esetekben a magánindítvány előterjesztésére a gyámhatóság is jogosult. Érdekellentét esetén a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény szabályai az irányadók. §

Abban a különleges esetben, ha a sértett meghal - függetlenül annak okától -, a hozzátartozó számára is adottá válik a magánindítvány előterjesztésének lehetősége. §

Időbeli korlátok

A törvény nemcsak a sértett, hanem az elkövető érdekét is figyelembe veszi, amennyiben időbeli korlátokat állít a magánindítvány előterjesztésére: ez 30 nap az elkövető kilétéről történő tudomásszerzés után. E tekintetben a jogosult információszerzése a döntő, amelyet több jogosult esetén is külön kell figyelembe venni. Az elhunyt sértett hozzátartozója a még nyitva álló határidő alatt terjesztheti elő a magánindítványt. Ez az időtartam elegendő arra, hogy a sértett mérlegelhesse, él-e ezzel a jogával. Ha azonban a sértett elmulasztja e határidőn belül a magánindítvány előterjesztését, akkor utóbb e mulasztását csak akkor igazolhatja, ha a bűncselekmény közvádra üldözendő. § Folyamatban lévő eljárás esetén a hatóság felhívásától számított 30 nap áll a sértett rendelkezésére a magánindítvány előterjesztésére.

A magánindítvány oszthatatlan, a törvény szerint ugyanis bármelyik elkövetővel szemben előterjesztett magánindítvány valamennyi elkövetőre hatályos. §

Ismeretlen tettes elleni feljelentés

Főszabály szerint a sértett ismeretlen tettes ellen tett feljelentése is joghatályos magánindítványnak minősül, kivéve azokat a cselekményeket, ahol a sértett és az elkövető rokoni kapcsolatának jelentősége van. § Ilyenkor a magánindítványnak erre a tényre is ki kell terjednie. A 30 napos határidők alól kivételt jelentenek azok a speciális esetek - mint például a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, becsületsértés, rágalmazás -, amikor az egyik fél sérelmére indult büntetőeljárásban a másik fél az ügydöntő határozat meghozatalát célzó tanácsülésig jogosult a magánindítvány előterjesztésére. §

Abban az esetben, ha a sértett előterjeszti a joghatályos magánindítványát, azt utóbb nem vonhatja vissza. §

A feljelentés hiánya

A Btk. az Általános részben is egyértelművé teszi, hogy azokban az esetekben, amikor valamely tényállás kapcsán az eljárás megindulását valamely szerv vagy személy feljelentésétől teszi függővé, akkor a feljelentés hiánya - a magánindítvány hiányához hasonlóan - szintén a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályát jelenti, és ilyen esetben sem folyhat le a büntetőeljárás. § A Btk. a feljelentést meghatározott szerv, személy feladatává és így ennek hiányát az adott esetben a büntetőeljárás lefolytatásának az akadályává az alábbi tényállások esetében teszi:

  1. minősített adattal visszaélés, §
  2. hamis vád, §
  3. hamis tanúzás. §