Portál Navigáció


Portál al-navigáció


Tisztelt Felhasználó!

Az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetben (a továbbiakban: OGYÉI) 2019. április 20. 14:00 órától április 23. 07:30 óráig az elektronikus ügyintézés az informatikai rendszerek karbantartása miatt szünetel.

Kérjük a fentiek figyelembevételét az elektronikus ügyintézés során!

Szíves megértését köszönjük

MORZSÁK

TARTALOM:Büntetőjogi alapfogalmak (bűncselekmény)

Létrehozva: 2010. március 23.
Módosítás: 2016. augusztus 25.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A bűncselekmény legfontosabb fogalmi elemei a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság), a társadalomra veszélyesség és a büntetni rendeltség. A büntető törvény hatálya azt fejezi ki, hogy a jogszabályt mikor, hol, és mely személyek által elkövetett bűncselekmények esetén kell alkalmazni. Meghatározzuk a bűntett és a vétség, valamint az előkészület és a kísérlet fogalmát is.

Cikk:

Bűncselekmény fogalmi elemei

A bűncselekmény mint emberi magatartás
Akaratlagosság és hatóképesség
A társadalomra veszélyesség mint a bűncselekmény feltétele
A társadalomra veszélyesség a konkrét cselekményben
A bűnösség
Szándékosság és gondatlanság
A büntetendőség

A bűncselekmény legfontosabb fogalmi elemei a bűnösség (szándékosság vagy gondatlanság §), a társadalomra veszélyesség és a büntetni rendeltség. § A büntetendőség egyben azt is magában foglalja, hogy a cselekmény megfelel valamely bűncselekmény törvényi tényállásának (azaz tényállásszerű) és formai (alaki) értelemben is jogellenes. Ezért a jogirodalomban a bűncselekmény-fogalom úgy is megjelenik, mint tényállásszerű, jogellenes és bűnös cselekmény.

A bűncselekmény mint emberi magatartás

Bár igen egyszerű feladatnak tűnhet a cselekmény mint emberi magatartás megfogalmazása, a jogirodalomban erre vonatkozóan is számos irányzat született (például a kauzális, finális vagy szociális cselekménytan). A mai magyar felfogás is többféle megközelítést képvisel.

Az emberi magatartás első szakasza még a pszichikumban játszódik. Ez bizonyos bűncselekmények esetén maga is több szakaszból tevődik össze, a szükségletek jelentkezésétől, a motívumok harcán és a szükséglet kielégítésére alkalmas cél megtalálásán át már a megvalósításra irányuló magatartásmód elhatározásáig. [Például: pénzre van szükségem (szükséglet) - menjek el dolgozni vagy "szerezzek"? (motívumok harca) - lopni fogok, méghozzá a szomszéd udvaráról hozom el a biciklit és azt eladom (cél megtalálása) - este megyek be, amikor már alszanak, a kerítésen fogok átmászni stb. (magatartásmód elhatározása)].

Akaratlagosság és hatóképesség

A cselekmény már megjelenik a külvilágban. Az emberi magatartás akkor minősül büntetőjogi szempontból bűncselekménynek, ha akaratlagos és hatóképes. Maga az akaratlagosság semleges kategória, nem jelent semmilyen értékítéletet és az elkövető, illetve a magatartás közötti pszichés viszonyt öleli fel. Az emberi magatartás akkor hatóképes, ha a magatartás képes - vagy tanúsítása esetén képes lenne - a külvilágban valamilyen értékelendő változás előidézésére. Az előbbire példa a kár, a vagyoni hátrány §, a sérülés, az egészségromlás vagy a maradandó fogyatékosság, míg utóbbira, ha az elkövető nem nyújtja a tőle elvárható segítséget, pedig az potenciálisan alkalmas lett volna a sérültnél az ennek hiányában bekövetkező halálos eredmény elhárítására.

Természetesen vannak olyan magatartások, amelyek kívül esnek a büntetőjogi cselekmény-fogalmon, függetlenül attól, hogy a külvilágban hogyan jelennek meg. Bármely imént említett feltétel hiánya ezt idézi elő, azaz, ha a cselekmény nem emberi eredetű (természeti katasztrófák, állatok váltják ki), ha hiányzik a hatóképessége (megmarad az elkövető pszichikumában) vagy az akaratlagossága (tisztán szomatikus reflex- vagy az öntudatlan állapotban tanúsított különféle testmozgások).

A társadalomra veszélyesség mint a bűncselekmény feltétele

Az emberi magatartások egy része valamilyen szinten sértheti más személyek érdekeit. Nem minden, a társadalom vagy egyes tagjai számára negatív hatással járó magatartás veszélyes azonban a társadalomra oly mértékben, hogy az a büntetőjogi eszközök igénybevételét vonja maga után. Maga a jogalkotó általánosságban, absztrakt módon értékeli az emberi magatartások társadalomra veszélyességét, s egy többfokozatú skálán helyezi el azokat. A kisebb mértékű jogsérelem más jogi eszközzel is orvosolható (polgári, családjogi, gyámügyi eljárások). Ha mindenképpen szükség van valamilyen kényszer, szankció alkalmazására, az történhet a magatartás szabálysértéssé nyilvánításával is. § Csak a társadalomra nagyobb veszélyt jelentő jogsértéseket nyilvánítják bűncselekménnyé. A fokozatosság (a cselekmények eltérő súlya) azonban e fogalmon belül is érvényre jut a bűncselekmény két kategóriájában, a bűntettben és a vétségben. § A legsúlyosabb magatartások tehát bűncselekményként, bűntetti alakzatban nyernek szabályozást. Az egyes bűncselekményekhez kapcsolódóan meghatározott büntetési tételek aztán tovább finomítják a jogalkotói értékítéletet (például a rablás 2-8 évig terjedő, míg a szándékos emberölés 5-15 évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő). A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény természetesen pontosan megfogalmazza, hogy milyen esetben válik egy magatartás a büntetőjog szempontjából veszélyessé. Eszerint társadalomra veszélyes cselekmény az a tevékenység vagy mulasztás, amely mások személyét vagy jogait, illetve Magyarország Alaptörvény szerinti társadalmi, gazdasági, állami rendjét sérti vagy veszélyezteti. §

A társadalomra veszélyesség a konkrét cselekményben

A büntető igazságszolgáltatás szervei, elsősorban a bíróságok az elkövető vonatkozásában már az adott cselekmény konkrét társadalomra veszélyességét vizsgálják. Abban az esetben, ha úgy értékelik, hogy a cselekmény nem veszélyes a társadalomra, akkor ennek az elemnek a hiánya miatt a cselekmény nem minősül bűncselekménynek, s így az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása kizárt. (Például: a szomszéd Z-re bízza kocsija kulcsát, de a jármű használatát kizárja. Z. azonban, hogy a hatalmas vihar okozta esetleges károk elől mentse, mégis beáll vele a garázsba. Látszólag minden elemében megvalósul a jármű önkényes elvétele - hiszen a rábízott idegen, gépi meghajtású járművet használja jogtalanul § - mégsem áll fenn a cselekmény társadalomra veszélyessége.)

A bűnösség

A bűnösségen alapuló felelősség a magyar büntetőjog egyik alapelve. A bűnösség - a szándékosság vagy a gondatlanság - az általános törvényi tényállás szükségképpeni eleme.

A mai magyar jogelmélet egy komplex bűnösség-fogalmat követ. Eszerint a bűnösség az elkövető és az ő cselekménye, illetve a cselekmény társadalomra veszélyes következményei közötti pszichés viszony, amelynél fogva a cselekmény elkövetése neki felróható (pszichikai és normatív elemek egysége).

A büntetőjogi értelemben vett bűnösség több elemet ölel fel. Ezek a megfelelő életkor, a beszámítási képesség, szándékosság, a gondatlanság és az elvárhatóság (bűnösségre vezető motivációs hiba).

A megfelelő életkor a cselekmény elkövetésekor betöltött 14., egyes esetekben a 12. életévet jelenti, a gyermekkorú személy ugyanis nem büntethető. (A 18 év alatti fiatalkorú igen, de megítélése enyhébb.) §

A beszámítási képesség két elemből tevődik össze. Egyrészt az tartozik ide, hogy az elkövető előre látja magatartása társadalomra veszélyes következményeit (felismerési képesség), másrészt, hogy képes arra, hogy e felismerésnek, illetve az akaratának megfelelően cselekedjen (akarati képesség). §

Szándékosság és gondatlanság

Szándékosság esetén az elkövető magatartásának következményeit kívánja (egyenes szándék), vagy e következményekbe belenyugszik (eshetőleges szándék). §

Gondatlanságból az követi el a bűncselekményt, aki előre látja magatartásának lehetséges következményeit, de könnyelműen bízik azok elmaradásában; úgyszintén az is, aki e következmények lehetőségét azért nem látja előre, mert a tőle elvárható figyelmet vagy körültekintést elmulasztja. §

A bűnösség akkor áll fenn teljes egészében, ha az adott esetben és körülmények mellett az elkövetőtől elvárható volt, hogy tartózkodjék a jogellenes magatartástól.

A büntetendőség

Valamely emberi magatartás büntetni rendeltsége a jogalkotó értékítéletét közvetíti a társadalom felé az adott magatartás kapcsán. Ezt az értékelő folyamatot folytatja a büntető igazságszolgáltatás egy konkrét elkövető egyedi cselekménye viszonylatában.

Ahhoz, hogy egy magatartásra a törvény büntetés kiszabását rendelje, meg kell felelnie bizonyos feltételeknek. Így a magatartás ki kell, hogy merítse valamely bűncselekmény törvényi tényállását. Egy büntetőjogi normába ütköző és büntetőjogi szankcióval fenyegetett magatartás azonban még nem vonja szükségszerűen maga után a büntetőjogi elítélést. Fontos, hogy ne létezzen olyan ok, mely a cselekmény jogellenességét kizárná. Így ne álljon fenn jogszabály engedélye (például nem valósul meg önbíráskodás §, ha az erőszak alkalmazása az igényérvényesítés megengedett eszköze - azaz birtokvédelem esetén §), a sértett beleegyezése (egy olyan szexuális örömszerzést jelentő tevékenység során, amely kisebb sérülések okozásával jár ugyan, de a felnőttkorú partnerek abban önkéntesen, beleegyezéssel vesznek részt), vagy például hivatásbeli kötelezettség teljesítése (amikor a rendőr a tettenért elkövető előállítása érdekében testi kényszert alkalmaz).

Míg a büntetendőség az adott tényállásszerű magatartás elkövetőjének törvény általi büntetéssel fenyegetettségét jelenti, addig a büntethetőség már azt is feltételezi, hogy a konkrét esetben a büntetőjogi felelősségre vonás valamennyi feltétele fennáll.