Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Büntetőjogi alapfogalmak (elkövetők)

Létrehozva: 2010. március 23.
Módosítás: 2016. szeptember 2.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A bűncselekmény alanya csak a 14. életévét betöltött, legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező természetes személy lehet. A hazánkban elfogadott elméleti konstrukció lényege, hogy bár a jogi személy nem lehet bűnös és bűncselekményt sem követhet el, büntetőjogilag azonban felelősségre vonható, ám ennek során nem büntetőjogi szankciót, hanem sajátos büntetőjogi intézkedést lehet alkalmazni. Ebben a blokkban szó lesz többek között a felbujtóról és a bűnsegédről, a bűnismétlő és fiatalkorú bűnelkövetőkről, a tettes, társtettes és közvetett tettes fogalmáról, valamint a csoportos elkövetésről és a bűnszövetségről, bűnszervezetről.

Cikk:

Fiatalkorú bűnelkövetők

A büntetőjogi felelősségre vonás kritériumai
Speciális elvek
A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható főbb szankciók
A pénzbüntetésre vonatkozó eltérő rendelkezések
A közügyektől eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezések
Az intézkedésekre vonatkozó eltérő rendelkezések
A javítóintézeti nevelés
Tevékeny megbánás a fiatalkorú esetében

A büntetőjogi felelősségre vonás kritériumai

A Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) szerint fiatalkorú az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 12. életévét már betöltötte, de 18. életévét még nem. § A törvény főszabályként a gyermekkor felső határát a cselekmény elkövetésekor betöltött tizennegyedik életévben határozza meg. § Azaz a büntethetőség és így a büntetőjogi értelemben vett fiatalkor a tizennegyedik életév betöltésével kezdődik a legtöbb bűncselekmény elkövetése esetében.

A Btk. 2013. július 1-jétől azonban e főszabály alóli kivételként lehetővé teszi, hogy bizonyos bűncselekmények elkövetésekor a tizenkettedik életévét betöltött gyermekkorú elkövetőt is felelősségre lehessen vonni abban az esetben, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

A betöltött tizenkettedik életévet követően a következő bűncselekmények elkövetése esetén van lehetőség a büntetőjogi felelősségre vonásra - feltéve, hogy az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással:

  1. az emberölés és minősített esetei §,
  2. az erős felindulásban elkövetett emberölés esetén §,
  3. a testi sértés legsúlyosabb eseteiben (azaz, ha a testi sértés életveszélyt vagy halált okoz) §,
  4. a terrorcselekmény esetén §,
  5. a rablás valamennyi elkövetési magatartása és minősített esete (kivéve tehát a rablás előkészületét) §, továbbá
  6. a kifosztás minősített eseteiben (tehát az alapeset elkövetésekor nem vonható felelősségre az elkövető) §, §.

A büntethetőség tehát a 14., illetve a fenti bűncselekmények esetén a 12. születésnapot követő nap 0 órájától áll be, míg a felnőttekre vonatkozó általános szabályok alkalmazására a 18. születésnapot követő nap 0 órájától van lehetőség.

Abban az esetben, ha a fiatalkorú a bűncselekményt részben gyermekként, részben fiatalkorúként valósította meg, azon részcselekményekért, melyek gyermekkorára esnek, nem vonható felelősségre. Amennyiben a fiatalkorra eső részcselekmények önmagukban elegendőek valamely törvényi tényállás megvalósulásához, ezekért a fiatalkorú már felelni fog. Eredmény-bűncselekmények esetén, ha az elkövetési magatartás még gyermekkorra, az eredmény realizálódása már fiatalkorra tevődik, az adott bűncselekményért nem vonható felelősségre.

Ez a logika kicsit módosulva jelenik meg a fiatalkor, illetve a felnőttkor határán. Amennyiben a személy részben fiatalkorúként, részben felnőttként követte el a cselekményt, azért teljes egészében felelni fog az általános, felnőttekre vonatkozó rendelkezések szerint azzal, hogy a büntetés kiszabása során részbeni fiatalkori elkövetése enyhítő körülményként értékelendő.

Az adott életkori határokon kívül a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb speciális feltételét a törvény nem határozza meg. Így az alannyá válás általános kritériumain túl - mint a beszámítási képesség és a természetes személyi lét - nincs szükség erkölcsi-értelmi fejlettség, vagy belátási képesség meglétére. A garanciális elveknek megfelelően a büntetőjogi beavatkozás alapja a fiatalkorú bűnösen megvalósított büntetendő cselekménye. Hangsúlyozni kell ugyanakkor, hogy a 12-14. életév között elkövetett és büntetendő bűncselekmények esetében önmagában a tizenkettedik életév betöltése még nem elegendő, a Btk. azt a további feltételt támasztja, hogy az ilyen korú elkövető csak akkor büntethető, ha az elkövetéskor rendelkezett a bűncselekmény következményeinek felismeréséhez szükséges belátással.

Speciális elvek

A fiatalkorúakkal szembeni megközelítésből adódóan a velük szemben alkalmazandó szankció kapcsán a törvény speciális alaptételként jelöli meg, hogy annak elsősorban nem a megtorlás vagy a generális prevenció a célja, hanem az, hogy a fiatalkorú helyes irányba fejlődjön és a társadalom hasznos tagjává váljék, erre tekintettel az intézkedés vagy büntetés megválasztásakor a fiatalkorú nevelését és védelmét kell szem előtt tartani. § Ebből az elvi tételből az is kiderül, hogy a speciális prevenció alapvető eszköze a fiatalkorúak vonatkozásában a nevelés. Ennek nemcsak a büntetés kiszabása során, az adott szankció kiválasztásakor kell előtérbe kerülnie, hanem az egész büntetőeljárást át kell hatnia ennek a szemléletnek. Ezt több nemzetközi egyezmény is rögzíti, mint például a gyermekek jogairól szóló 1989. évi ENSZ egyezmény - amelyet hazánk is ratifikált és az 1991. évi LXIV. törvénnyel hirdetett ki -, vagy az ENSZ-nek a fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerére vonatkozó minimumszabályai, az 1985-ös ún. "Pekingi szabályok".

További speciális rendelkezésként rögzíti a törvény a szankciók közötti kötelező alkalmazási sorrendet. Ez egyrészt azt jelenti, hogy büntetést § fiatalkorúval szemben csak abban az esetben lehet kiszabni, ha intézkedés § alkalmazása nem célravezető, másrészt, hogy szabadságelvonással járó intézkedés vagy büntetés elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a fentiekben részletezett célok más módon nem érhetők el. Így például, ha a bíróság mérlegel javítóintézeti nevelés vagy pénzbüntetés között, akkor ez utóbbit kell alkalmaznia. §

A fiatalkorúval szemben kiszabandó szankciók sorrendje tehát a következők szerint alakul:

  1. szabadságelvonással nem járó intézkedés,
  2. szabadságelvonással nem járó büntetés,
  3. szabadságelvonással járó intézkedés,
  4. szabadságelvonással járó büntetés.

A tizennegyedik életévét be nem töltött személyekkel szemben csak intézkedés alkalmazható, tehát esetükben a legsúlyosabb szankció a javítóintézeti nevelés lehet §, ezen kívül megrovás, próbára bocsátás, jóvátételi munka, elkobzás, vagyonelkobzás, elektronikus adat végleges hozzáférhetetlenné tétele és kényszergyógykezelés, járulékosan pártfogó felügyelet alkalmazható. §, §

A fiatalkorúakkal szemben alkalmazható főbb szankciók

A hatályos jogkövetkezmények között vannak olyanok, amelyek fiatalkorú elkövetőkre csak meghatározott eltérésekkel alkalmazhatók. Ilyen például a határozott ideig tartó szabadságvesztés büntetése §, az elzárás §, a közérdekű munka §, a pénzbüntetés §, a kiutasítás §, a közügyektől eltiltás §, a próbára bocsátás §, a jóvátételi munka §, a kitiltás §, valamint a pártfogó felügyelet. § A többi szankció - például a foglalkozástól § vagy járművezetéstől eltiltás § - az általános szabályok alapján rendelhető el.

Egyetlen olyan jogkövetkezmény van, a javítóintézeti nevelés, amely csak fiatalkorúakkal szemben rendelhető el. §, §

Azzal szemben, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét nem töltötte be, életfogytig tartó szabadságvesztés nem szabható ki. § A határozott ideig tartó szabadságvesztés legrövidebb időtartama bármely bűncselekmény esetében egy hónap. A szabadságvesztés büntetés felső határa függ egyrészt a fiatalkorú életkorától - itt a 16. életév a választóvonal -, másrészt pedig az adott bűncselekmény büntetési tételeitől. Általános rendelkezés, hogy ha a bűncselekmény öt évet meghaladó szabadságvesztéssel büntetendő, akkor - bizonyos törvényi kivételektől eltekintve - a szabadságvesztés leghosszabb időtartama öt év lehet. Így például emberrablás esetén, amelynek büntetési tétele 2-8 évig terjed §, fiatalkorúval szemben maximum öt év szabadságvesztés szabható ki. E szabály alól kivételt jelentenek azok a bűncselekmények, amelyek életfogytig tartó szabadságvesztéssel is fenyegetettek. Ekkor ugyanis - például emberölés § vagy terrorcselekmény § esetén - a 16. életévét be nem töltött fiatalkorúra maximum 10, míg a 16. életévét betöltöttre maximum 15 év szabható ki. Kivétel továbbá, ha a 16. életévét betöltött személy tíz évinél magasabb büntetéssel is fenyegetett bűncselekményt követ el, ebben az esetben a kiszabható szabadságvesztés maximális hossza 10 év lehet. §

Ki kell emelni, hogy a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények elévülésére a fentiekben meghatározott időtartamokat kell alkalmazni, vagyis cselekményeik az általános szabályhoz képest a súlyosabb bűncselekmények esetében hamarabb évülnek el. §

A szabadságvesztést a fiatalkorúak speciális büntetés-végrehajtási intézeteiben kell foganatosítani, börtön vagy fogház fokozatban. §

Az egyéb büntetések vonatkozásában ki kell emelni egyrészt, hogy a kiszabható elzárás időtartama 3 és 30 nap között mozoghat, másrészt hogy - tekintettel arra, hogy a 16. évét betöltött személy munkavégzésre nem kötelezhető - vele szemben közérdekű munkát csak akkor lehet kiszabni, ha az elkövető az ítélet meghozatalakor a 16. életévét már betöltötte. §

Speciális rendelkezések vonatkoznak a kitiltásra is. A fiatalkorút abból a helységből, ahol számára megfelelő családi környezetet biztosító családja él, nem lehet kitiltani még akkor sem, ha egyébként az adott helyen tartózkodása a közérdeket veszélyeztetné. A család segítségével látja ugyanis a törvény biztosíthatónak a fiatal társadalomba való visszavezetését. § A megfelelő család nem kívánja meg az ideális család szintjét, a gyermek és szülei közötti konfliktusmentes kapcsolatot. A legfontosabb feltétel, hogy segítsék, nyomon kövessék és felügyeljék a fiatal elítélés utáni visszailleszkedését.

A pénzbüntetésre vonatkozó eltérő rendelkezések

Eltérő rendelkezések vonatkoznak a pénzbüntetésre is, annak elkerülése érdekében, hogy a fiatalkorú családja viselje a bűnelkövetés következményeit. Így pénzbüntetést csak akkor lehet alkalmazni, ha a fiatalkorúnak önálló keresete, jövedelme vagy megfelelő vagyona van. § Ennek minősül, ha rendszeres bevételeit saját munkájából vagy tevékenységéből származtatja, attól függetlenül, hogy teljes egészében fedezik-e létfenntartását. Ha azonban a fiatalkorút alapvetően a szülei vagy nagyszülei tartják el, a tőlük kapott támogatás semmiképpen nem szolgálhat alapul e főbüntetés igénybevételéhez.

A Btk. különleges, az általánoshoz képest enyhébb tételhatárokat és napi összeghatárokat állapít meg a fiatalkorúak esetében. Így a pénzbüntetés legkisebb mértéke tizenöt, legnagyobb mértéke kétszázötven napi tétel lehet, az egy napi tétel összegeként legalább ötszáz, legfeljebb ötvenezer forintot lehet meghatározni. § Azaz a fiatalkorúakkal szemben kiszabható pénzbüntetés összege 7500 és 12 500 000 Ft között mozoghat. A fiatalkorúak esetében a törvény első körben a meg nem fizetett pénzbüntetés közérdekű munkára történő átváltoztatásról rendelkezik, feltéve ha a fiatalkorú a tizenhatodik életévét már betöltötte. § Ilyen esetben egy napi pénzbüntetési tétel helyébe két órányi közérdekű munka lép. §

Ezen elkövetői csoport vonatkozásában nyomatékos követelmény a szabadságelvonással nem járó jogkövetkezmény minél szélesebb körű alkalmazása, ezért a pénzbüntetést csak behajthatatlansága esetén lehet szabadságvesztésre átváltoztatni. § Ekkor az általános szabályok szerint egy napi tétel pénzbüntetés egy napi fiatalkorúak fogházbüntetésének felel meg.

A közügyektől eltiltásra vonatkozó eltérő rendelkezések

A közügyektől eltiltás csak abban az esetben alkalmazható, ha a fiatalkorút egy évet meghaladó szabadságvesztésre ítélik. §

Az intézkedésekre vonatkozó eltérő rendelkezések

Az intézkedések körében speciális rendelkezés - összhangban a büntetések és intézkedések céljával -, hogy bármely bűncselekmény esetén lehetőség van próbára bocsátásra §, azaz nincs korlátozva a bíróság abban, hogy próbára bocsátást alkalmazzon az első bűntényét elkövető fiatalkorúval szemben. Ilyenkor a próbaidő 1-2 évig terjed. Ha a próbára bocsátott fiatal a pártfogó felügyelet magatartási szabályait súlyosan megszegi, vagy a próbaidő előtt elkövetett bűncselekmény miatt a próbaidő alatt, vagy ha a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt elítélik, a bíróság a próbára bocsátást megszünteti, és javítóintézeti nevelést rendel el vagy büntetést szab ki. §

A pártfogó felügyelet célja a fiatal rendszeres figyelemmel kísérése és támogatása, ezért ennél az elkövetői körnél a feltételes elítélés minden formája (próbára bocsátás, felfüggesztett szabadságvesztés §) esetén, a vádemelés elhalasztásakor §, a javítóintézetből történő ideiglenes elbocsátáskor §, a feltételes szabadságra bocsátáskor §, illetve jóvátételi munka elrendelésekor §, § is kötelező. §

Ki kell emelni, hogy a Btk. bevezette az intézkedések között a jóvátételi munka szankcióját is, ami a próbára bocsátás és a közérdekű munka speciális kombinációjának tekinthető. Ebben az esetben arról van szó, hogy a bíróság a bűnösség megállapítása mellett a büntetés kiszabását elhalasztja és emellett kötelező munkavégzést ír elő az elkövetőnek. Azaz, ha az elítélt elvégzi a számára megszabott mértékű és a közösség javára teljesítendő mennyiségű munkát, akkor mentesülhet a súlyosabb szankciók kiszabásától. § A munkavégzés pontos formáját és helyét az elkövetőnek kell kiválasztania és megszerveznie a munkavégzését. Az elkövető - választása szerint - állami vagy önkormányzati fenntartású intézménynél, közhasznú jogállású civil szervezetnél, egyházi jogi személynél vagy azok részére végezheti a jóvátételi munkát. § A jóvátételi munka csak vétség vagy háromévinél nem súlyosabban büntetendő bűntett esetében alkalmazható és mértéke legalább 24, legfeljebb 150 óra lehet. § A fiatalkorúak esetében akkor lehet alkalmazni, ha az elkövető a 16. életévét betöltötte.

A javítóintézeti nevelés

Fiatalkorúakkal szemben különleges intézkedésként lehetőség van javítóintézeti nevelés elrendelésére, amennyiben a fiatalkorú eredményes nevelése érdekében szükség van arra, hogy őt az eredeti környezetéből kiemeljék, és intézetben helyezzék el. § A legrövidebb bent töltendő idő egy év, a leghosszabb négy év. § Ha azonban az illető időközben a 21. életévét betölti, a javítóintézetből el kell bocsátani. § Egy év eltelte után - egyéb feltételek fennállta esetén - a fiatalkorú ideiglenesen elbocsátható. § Ilyenkor vele szemben pártfogó felügyeletet rendelnek el, így köteles a pártfogó felügyelethez kapcsolódó szabályok betartására. Ha ennek ellenére az elbocsátás alatt bűncselekményt követ el, amely miatt szabadságelvonó szankciót - például szabadságvesztést vagy javítóintézeti nevelést - rendelnek el, az ideiglenes elbocsátást meg kell szüntetni. §

Tevékeny megbánás a fiatalkorú esetében

A törvény az általános szabályoktól eltérően az 5 évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűntettek elkövetése esetén is büntethetőséget megszüntető okként szabályozza, ha az elkövető a bűncselekmény elkövetését a vádemelésig beismeri és a közvetítői eljárás § keretében a sértett által elfogadott módon és mértékben az okozott sérelmet jóváteszi. §