Portál Navigáció


Portál al-navigáció


MORZSÁK

TARTALOM:Büntetőjogi alapfogalmak (elkövetők)

Létrehozva: 2010. március 23.
Módosítás: 2016. szeptember 2.
Forrás: Magyarország.hu

ikonHivatalkereső

?

Hivatalkereső

ikonÉrtékelje a cikket!

?

-->

Cikk

A bűncselekmény alanya csak a 14. életévét betöltött, legalább korlátozott beszámítási képességgel rendelkező természetes személy lehet. A hazánkban elfogadott elméleti konstrukció lényege, hogy bár a jogi személy nem lehet bűnös és bűncselekményt sem követhet el, büntetőjogilag azonban felelősségre vonható, ám ennek során nem büntetőjogi szankciót, hanem sajátos büntetőjogi intézkedést lehet alkalmazni. Ebben a blokkban szó lesz többek között a felbujtóról és a bűnsegédről, a bűnismétlő és fiatalkorú bűnelkövetőkről, a tettes, társtettes és közvetett tettes fogalmáról, valamint a csoportos elkövetésről és a bűnszövetségről, bűnszervezetről.

Cikk:

Tettes, társtettes és közvetett tettes

A tettesség fogalma
Önálló tettesség
A közvetett tettesség fogalma
A közvetett tettes cselekménye
A közvetett tettesség esetei
Az eszközként használt személy felelőssége
Társtettesség
A társtettesként elkövethető bűncselekmények
A túllépés

A tettesség fogalma

Tettes az, aki a bűncselekmény törvényi tényállását megvalósítja. § Attól függően, hogy a tettes egyedül vagy mással együtt tevékenykedik, beszélhetünk önálló-, illetve társtettességről.

Önálló tettesség

Önálló tettes az, aki maga valósítja meg az adott bűncselekmény törvényben meghatározott elemeit. Szándékos bűncselekmény esetén gyakori a társtettesség, a gondatlan bűncselekmény tettese azonban csak önálló tettes lehet (a gondatlanság jellegzetességei okán). Az önálló tettes saját testi erejét, valamilyen tárgyi eszközt vagy állatot is felhasználhat a bűncselekmény elkövetéséhez. Ha azonban ehhez egy személyt használ mint eszközt, ún. közvetett tettességről van szó (lásd lentebb).

A törvény a bűncselekmények legtöbbjénél nem ír elő semmilyen egyéb feltételt a tettessé váláshoz a bűncselekmény alanya kapcsán rögzített alapvető kritériumokhoz képest. Ezért legtöbbször az "aki" kifejezést használja a büntető törvény. Vannak azonban olyan cselekmények, amelyek tettese csak meghatározott személyes kvalifikáltsággal rendelkező személy lehet (különös bűncselekmények). Az utóbbi körbe tartozó bűncselekmények egyik típusának, az ún. sajátképi különös tényállásoknak lényegi eleme, hogy meghatározott személyes jelleggel (például életkorral, nemmel, foglalkozással) rendelkező elkövetői kört szankcionálnak, s e személyes tulajdonság hiányában nem jön létre bűncselekmény. A bűncselekmények másik csoportjánál, a személyes jelleg hiányában is elítélhető az elkövető, méghozzá az adott magatartás általános formája alapján (nem sajátképi különös bűncselekmények). Például ha a kényszervallatást nem hivatalos személy követi el, ez a bűncselekmény egyáltalán nem jön létre, de megvalósulhat pl. a kényszerítés, míg ha a közokirat-hamisítást nem hivatalos személy valósítja meg, akkor a közokirat-hamisítás alapesetéért felelhet az elkövető.

A közvetett tettesség fogalma

A közvetett tettes fogalmát a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény 13. § (2) bekezdése határozza meg. Ezek szerint az a közvetett tettes, aki a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását e cselekményért gyermekkor, kóros elmeállapot, kényszer vagy fenyegetés miatt nem büntethető vagy tévedésben lévő személy felhasználásával valósítja meg.

A közvetett tettes tehát egy másik személyt eszközként használ fel a bűncselekmény elkövetésére, aki egyéb ok miatt nem büntethető. Erről van szó például, ha az anya beküldi a boltba 6 éves lányát, hogy lopjon neki egy üveg pálinkát. A fogalom lényege abban rejlik, hogy az elkövető egy másik személyt beszél rá a cselekmény végrehajtására, tehát tulajdonképpen felbujtásszerű magatartást tanúsít. Ez a személy azonban - bár ő valósítja meg a bűncselekményt - nem vonható büntetőjogilag felelősségre, azért mert gyermekkorú, kóros elmeállapotú, kényszer, fenyegetés hatása alatt áll, vagy tévedésben van. A tényleges elkövető az ún. eszközszemély, az őt felhasználó pedig a közvetett tettes.

A közvetett tettes cselekménye

A közvetett tettes magatartása általában felbujtásszerű, rábíró jellegű, de elméletileg előfordulhat a bűnsegélyszerű közvetett tettesi magatartás is. (Ha például a közvetett tettes az eszközszemélyben eleve meglévő szándékot erősíti meg, használja ki saját céljai elérésére, például a betöréses lopást kipróbálni szándékozó gyereknek ad eszközöket és biztosítja számára a cselekmény végrehajthatóságát.) A legfontosabb feltétel, hogy az adott személy felhasználása ténylegesen megtörténjék.

A közvetett tettesnek az eszközszemély cselekményét legalább kísérleti szakba kell juttatnia ahhoz, hogy maga a bűncselekmény kísérleti szakba lépjen.

A közvetett tettesség esetei

A közvetett tettesség eseteit a joggyakorlat alakította ki.

Ez fordul elő, ha a felhasznált személy

  1. gyermek [főszabály szerint a 14. életévét be nem töltött személyt nem lehet büntetőjogilag felelősségre vonni, bizonyos bűncselekmények (például emberölés, testi sértés) esetében azonban a 12. életévét betöltött gyermek is már büntethető §];
  2. beszámíthatatlan; nem rendelkezik beszámítási képességgel a kórós elmeállapotú vagy a kényszer, fenyegetés hatása alatt álló személy, amennyiben ez kizárta felismerési, illetve akarati képességét. Így ha a közvetett tettes az eszközszemélyre fegyvert tartva kényszeríti őt arra, hogy törje be a kirakatot, és vegyen ki onnan egy rádiót §;
  3. tévedésben van; például, amikor a közvetett tettes megkéri a beteg sértett barátját, hogy annak gyógyszerét adja be neki, előtte azonban kicseréli a kapszula tartalmát méregre. A tévedésben lévő személy szintén nem büntethető §;
  4. a katona az elöljáró jogellenes parancsára követi el a bűncselekményt;
  5. különös bűncselekmény esetén, ha annak elkövetéséhez személyes kvalifikáltsággal nem rendelkező személyt használnak fel. Így ha a rendőr a beismerő vallomás kikényszerítése céljából hivatalos személynek nem minősülő barátjával vereti meg a sértettet, aki ennek hatására írja alá a vallomást, a barát nem hivatalos személy, s így nem lehet a kényszervallatás elkövetője, míg a hivatalos személynek minősülő rendőr nem valósította meg a tényállás minden elemét, hisz ő maga nem alkalmazott erőszakot a sértettel szemben, azonban mégis közvetett tettesnek fog minősülni §.

Az eszközként használt személy felelőssége

Szűk körben elképzelhető, hogy az eszközszemély felelőssége is megállapítható az elkövetett cselekmények vonatkozásában. Így ha az eszközszemély beszámítási képessége önhibából eredő ittassága folytán hiányzik, akkor nem mentesül a felelősségre vonás alól. § Hasonlóan büntethető a tévedésben lévő eszközszemély, amennyiben tévedését gondatlansága okozta, és a bűncselekménynek van gondatlan alakzata. Ugyancsak felel a katona, ha tudomása volt a parancs jogellenességéről, azaz tisztában volt azzal, hogy annak végrehajtása bűncselekmény. Ha a személyes kvalifikáltsággal nem rendelkező eszközszemély magatartása önmagában is kimeríti valamely bűncselekmény törvényi tényállását (a fenti példánál maradva a testi sértést), felelőssége megállapítható.

Társtettesség

A társtettesek a szándékos bűncselekmény törvényi tényállását egymás tevékenységéről tudva, közösen valósítják meg. §

Fontos feltétel, hogy a társtettesek tevékenysége azonos alaptényálláshoz kapcsolódjon és, hogy a társtettesek szándékegységben cselekedjenek. Ez akkor áll fenn, ha az elkövetők mindegyikének szándéka a cselekmény objektív tényállási elemein túl átfogja a közös elkövetés tényét is. Amennyiben A. az ittasan fekvő ismeretlen sértett kabátjából megpróbálja kivenni annak értékeit, s bár a mellette álló B.-vel egy szót sem váltanak, az leguggol mellé és segít átkutatni a zsebeket, a szándékegység megállapítható. Elegendő tehát a ráutaló magatartás is. E feltételek meglétéhez általában szükséges a cselekmények közötti tér- és időbeli egység is. A közös elkövetésre vonatkozó szándékegység hiányában a társtettesség akkor sem valósul meg, ha az elkövetők együttes cselekménye váltja ki az eredményt. Így ha a padon fekvő hajléktalant D. bántalmazza, s e cselekményt néhány perccel később - D. korábbi magatartásáról nem tudva - K. folytatja, nem lehetnek társtettesek akkor sem, ha a sértett halála az így elhúzódó, kitartó közös bántalmazás eredményeként következett be. Ez az egymás melletti tettesség esete. Ilyenkor minden elkövető csak saját cselekményrészéért felel.

A társtettesként elkövethető bűncselekmények

A bűncselekmények egy része egy meghatározott elkövetési magatartást jelöl meg, így a társtettességhez minden elkövető vonatkozásában szükséges az elkövetési magatartás kifejtése, vagy legalábbis megkezdése.

A bűncselekmények másik csoportja több elkövetési magatartást is tartalmaz konjunktív jelleggel. Ezeknél az összetett cselekményeknél a szándékegység megléte mellett a társtettességhez az is elegendő, ha az egyik elkövető csak az egyik, míg a másik csak a másik elkövetési magatartást fejti ki. Így ha Z. azért fogja le a sértettet, hogy K. közösülni tudjon vele, megvalósítják a társtettesként elkövetett szexuális erőszak bűntettét függetlenül attól, hogy egyikőjük sem meríti ki teljes egészében a tényállást, vagyis egymaga nem követi el az összes, a bűncselekmény megállapíthatóságához szükséges feltételt. (Z. - saját közösülési szándék nélkül - csak erőszakot alkalmazott, míg K. csak közösült. §)

Vannak olyan bűncselekmények, ahol a társtettesség büntetőjogi értelemben kizárt. Így - a szándékegység mint feltétel miatt - valamennyi gondatlan bűncselekménynél, illetve az ún. szükségképpeni többes közreműködés eseteiben. Ez utóbbira példa a fogolyzendülés, hiszen ezt a Btk. szerint az a fogoly követi el, aki fogolytársaival együtt vesz részt a nyílt ellenszegülésben. §

Az elkövetővé váláshoz személyes kvalifikáltságot kívánó tényállások esetén e tulajdonsággal a társtettesnek is rendelkeznie kell. Így például hivatali visszaélés társtettese is csak hivatalos személy lehet. §

A túllépés

Bár az elkövetők társtettesség esetén az alapcselekményre vonatkozóan szándékegységben cselekszenek, előfordul, hogy valamelyikük más vagy súlyosabb bűncselekményt valósít meg, mint amire szándékuk eredetileg irányult. Ennek megfelelően a túllépés (latin kifejezéssel excessus) lehet mennyiségi vagy minőségi. Mennyiségi túllépés esetén az elkövető ugyanannak a cselekménynek egy súlyosabban minősülő alakzatát valósítja meg, míg minőségi túllépés esetén egy másik bűncselekményt követ el. Ha például F. és G. megállapodnak abban, hogy a sértettet egy kicsit "befenyítik", szándékuk legfeljebb súlyos testi sértés okozására irányul. § Mennyiségi lesz a túllépés, ha F. úgy vágja szájon szándékosan a sértettet, hogy annak több foga is kiesik. Ez ugyanis már maradandó fogyatékosságot okozó testi sértés, egy súlyosabban minősülő alakzata a cselekménynek. § Minőségi túllépésről akkor beszélünk, ha a bántalmazás során F. úgy rúgja fejbe - szándékosan - nagy erővel, fémbetétes bakancsával a sértettet, hogy az meghal. Ekkor ugyanis már nem testi sértést, hanem eshetőleges szándékkal elkövetett emberölést lehet megállapítani. § A bírói gyakorlat szerint mennyiségi túllépés esetén a társtettes (esetünkben G.) felelőssége az adott - a szándékegységük által átfogott - cselekményért, azaz a példánál maradva a súlyos testi sértésért, megáll, míg minőségi túllépés esetén ez kizárt. Ekkor a két tettes magatartásának értékelése elválhat egymástól: G. súlyos testi sértésért, míg F. szándékos emberölésért felelhet.